Étkezési szokásaink 1 rész

Mivel mindig is érdekelt a gasztronómia nem csak a cukrászat ezért rendhagyó módon most egy cikksorozatot írtam arról, hogy vajon hogyan és miként alakult étkezési szokásaink.

Ha valaki kíváncsi hogy mit és mennyit ehettek a középkorban a nemesek vagy arra, hogy mit ettek a parasztok 100 évvel ezelőtt akkor tartsanak velem a gasztronómiai kalandozásomban.

Elmélkedés az étkezési kultúráról:

Legfontosabb azt leszögezni, hogy tipikusan magyar ételek, vannak ugyan. Viszont amikre azt lehetne mondani, hogy ezt mi találtuk ki is csak ránk jellemző vagy éppen egy népcsoportra az már nincs.

Persze volt idő hogy itthon is reklámozták a magyaros ételeket és fűszereket. Próbálták erősítve az emberekben a magyarság tudatot. 

De ne felejtsük el a magyarság tudat plántálása építése mellett nagyon sok ételt és fűszert más nemzeteknek köszönhetünk. Ugyanis sok ételt és fűszert más népek konyhájából építettünk át.

Sajnos a magyar ember mindig híres volt arról, hogy egy, egy nép sanyargatta. S egy egy hódoltsági időszak alatt legyen az akár török vagy más nemzet mi magyarok megismerkedhettünk a sanyargató nép konyhájával. Így keletkeztek a keveredések az új receptek.

De kezdjük is az elején:

Honfoglalás kor:

Az első és eggyetlen kivétel talán a honfoglalás kori időszak volt mivel a vándorlás és letelepedés miatt teljesen különböző étrendünk volt, mint a környező népeknek.

A leggyakrabban fogyasztott húsféle a birka és a baromfi volt. Ünnepi alkalmakkor ló- és marhahúsból készültek az ételek. De fogyasztottak szarvas, jak, sertés és kecskehúst is. A gabonákból (búzából, kölesből, árpából) tejben, vízben főtt kásákat készítettek.

Ezekből látszik is, hogy az Ázsiai hovatovább mongoloid és ehhez hasonló nomád népek étrendjét hoztuk magunkkal Európába.

A belső-ázsiai konyha jellegzetes étele a „laska”, a kézzel nyújtott tészta, a korabeli magyar ételek között is jelen volt.

Kedvelték a mézet és számos egzotikus fűszert is (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, vanília stb.) ismertek. Legjellemzőbb italuk a víz volt, emellett kumiszt, méhsört, és ünnepek vagy áldozati szertartások alkalmával bort is fogyasztottak. Az élelmiszerek tartósításában az aromás füvekkel – kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal – való pácolás dominált; a húsféléket sózással és szárítással is tartósították, majd gyakran porrá őrölték. Egyes tejtermékeket is porítottak.

Hogyha az ember olyan ételt akar keresni, ami már őshonos honfoglalás kori, de később is fennmaradt annak itt a  tarhó.

Egy joghurthoz hasonlító különleges étel, amely az alföldi pásztorok kultúrkörében maradt fenn. A lepénykenyér – a vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, melyet forró kövekre borítva sütöttek át.

S hogy régen is volt e gulyás vagy pörkölt?

Hát, persze ahogy ezt az ételt is mást is már az őseink hoztak és fogyasztottak az elmúlt 1000 évben tökéletesítve lett az éppen használatos fűszerekkel és főzési módszerekkel.

 A keng elnevezésű étel ősmagyar pörkölt és ennek lédúsabb változata a ta-keng a gulyás.

A honfoglalás kori étkezésünkhöz egy receptet fűznék még hozzá.

Mégpedig a  keng, a hunok áldozati ételének első leírását: a Kr. e. 2. századból, Sze-ma Csien Shiji A történetíró feljegyzései című művében maradt fenn, amely szabad fordításban így hangzik: „Végy tüzesre hevített öntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett víz azonnal gőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együtt apróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, a nagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst.”^[5] A kenget és a ta-kenget eleinte nem fűszerezték, hogy megbecsüljék tiszta egyszerűségét.

Szent István király:

Utazzunk egy kicsit tovább.

Ahogy azt sokan tudják hogy Mátyás Király feleségének Beatrix királynénak köszönhetjük a marcipán hazai elterjedését és több neves olasz cukrászt. Úgy Szent István feleségének a bajor származású Gizellának köszönhető a nálunk is megjelent bajoros konyha. Ezáltal a házakban kialakult a konyha és önálló foglalkozás  lett a szakács mesterség.

Remélem az eddigi kalandozásunk a gasztronómia világában tetszett minden olvasónak.

Jövő héten folytatom további érdekességekkel.