Öt forintért
Kuglert, avagy a mignon története:
Írja József
Attila versében. De milyen édesség a költő által vágyott Kugler?
Elöljáróban
még azt érdemes tudni hogy viták vannak jelenleg is abból kifolyólag hogy
francia e vagy magyar e az édesség.
De a poszt
elolvasása után mindenki döntse el maga.
A Kugler
cukrászat gyűjtőneve, vagy talán konkrét süteményfajta? A Kugler tulajdonképpen
a minyon volt, amelyet az 1870-es években Kugler Henrik (1830-1904) honosított
meg Pesten, és melyet még 1920-ban is Kuglernek hívtak, ahogy az József Attila
versében is szerepel. A minyon eredetileg nem egy süteményfajtát, hanem
selyempapírba csomagolt, apró süteményt jelentett. Kugler idejében
papírzacskóban árusították.
Az eredete
ugyan a 17. századi Párizsba nyúlik vissza, ahol egy Mignot nevű „édessütő”
mester (mai értelemben cukrász) Addig verte a habot, míg beédesedett
udvari szállítónak. S aki udvari ember lett, annak számítania kellett a csípős
nyelvű udvaroncok támadásaival is. Nem kisebb ember rontott Mignot-ra, mint
maga a költő Boileau1665-ben
megdöbbenve olvasta Boileau, a kor neves költőjének róla szóló gúnyversét..
Nem tudni, miért, egyik gúnyos versében egyenesen méregkeverőnek titulálta a
krémek és torták gáncstalan lovagját. Feldühödött és ellenverset íratott, melynek szövegével csomagolópapírt
készíttetett, és ebben adta át a süteményeket a vevőinek. Óriási sikere lett.
Később az eredeti Boileau-féle átkozódást és a gúnyos ellenverset nyomatta a
kis papírkosárkák két oldalára, és ezekbe tette azokat a kis finomságokat,
amiket készített. Az aprócska süteményekért így sokkal több pénzt kérhetett,
mint konkurensei a tortákért, tehát sokszoros milliomos lett. A történetet
Goethe is megírta, illetve később a francia Thomas operát írt a regényből Mignon
címmel. Sőt a 17. század végén a csomagolt apró süteményt mignonnak
nevezték egész Párizsban! Ez az elnevezés aztán más országokban is elterjedt.
Ő a kis süteményekre már nem használta a Kugler nevet, és az általa bírt, kevert francia-magyar nyelvezet okán csak minyonoknak hívta az apróságokat (a mignon a franciában kicsit, kedvest jelent). Híresek lettek a minyonjai – rengeteg más süteménye mellett – a minőségük miatt.
Az tény, hogy Magyarországon a mai mignonnak nevezhető sütemény-csoport bölcsője a Kugler-Gerbeaud műhelyben volt és fejlődése a polgári fejlődéssel, annak talaján volt lehetséges. Azt is írják, hogy Magyarországon a cukrászok a mignon készítését a XIX. század utolsó harmadában Gerbeaudtól tanulták.
Ez az időszak volt, amikor a cukrászdába járás divatja a városi polgárság között oly mértékben elterjedt, hogy a szegényebb kispénzű polgárokban is kialakult ez az igény. A polgári életforma kialakulása, és vagyoni rétegződése késztette a kor cukrászait az olcsóbb, kicsi sütemények készítésére. Feltehetően néhány évtizeddel korábban Franciaországban is ez a folyamat játszódott le. A cukrászdákban ki kellett elégíteni a kispénzűek igényeit is.
A fenti feltevés mennyire a valóságot fedi, azt bizonyítja a fogyasztás és a gazdasági feltételek változásainak összefüggése. Magyarországon a kicsi olcsóbb sütemények fogyasztásának növekedése, illetve csökkenése mindig együtt járt a polgári középrétegek életszínvonalának valamilyen irányú változásával. A fogyasztás növekedésében, illetve csökkenésében mindig valamilyen gazdasági probléma játszotta a főszerepet.
Például az 1930-as évek gazdasági válsága nagyon lecsökkentette a cukrászsütemények fogyasztását, de a fogyasztáson belül erőteljesen megnőtt a mignonok fogyasztása. Ezekben az években a mignon reneszánszát élte Magyarországon. A harmincas évek első éveiben, a legjobb cukrászdákban is 6-10 fillér volt egy darab 2,5-3 dkg súlyú mignon ára.
A kedves kicsi sütemény, a mignon széles választékban a két háború közötti cukrászműhelyekben. A műhelyekből kikerült mignonok választéka, minősége, hívogató értéke rangsorolta a cukrászdákat.
Estélyekre, fogadásokra mignont rendeltek az elitek is,
mert sokféleségükből mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő darabokat.
A
II. világháború után is a tortákkal vetekedett a mignonok részaránya a
cukrászsütemények forgalmazásában. A kis cukrászdák államosítása és
többségüknek megszüntetése után kopott meg a mignon-kultusz és felejtődött el a
cukrászok és fogyasztók körében egyaránt. Hogy mégsem felejtődött el egészen,
az köszönhető a néhány, megmaradt üzemben dolgozó cukrásznak, akik a Gerbeaud-,
Hauer műhelyekben, a Cukrászati Gyárban a régi szortimenteket, a régi
technológiával gyártották.
Ennyi lenne a mignonok rövid története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése